BEJELENTKEZÉS

Adverse Drug Events After Hospital Discharge in Older Adults

Types, Severity, and Involvement of Beers Criteria Medications
Abir O. Kanaan PharmD, Jennifer L. Donovan PharmD, Nerissa P. Duchin BS, Terry S. Field DSc, Jennifer Tjia MD, MSCE, Sarah L. Cutrona MD, MPH, Shawn J. Gagne BA, Lawrence Garber MD, Peggy Preusse RN, Leslie R. Harrold MD, MPH, Jerry H. Gurwitz MD
J Am Geriatr Soc. 2013;61(11):1894-1899

Gyógyszermellékhatásokat mértek fel idős betegekben, melyek megelőzhetők, vagy súlyos kórképben jelentkeznek a kórházi elbocsájtás után. Ez  a periódus nagy rizikójú időszak az idősek életében gyógyszerváltást követően.

A tanulmány szerint az idős elbocsájtott betegek 40 %-a nem folytatta a megváltoztatott gyógyszerelést az elbocsátás után és 5 %-uk újabb kórházi felvételt igényelt. A becslések szerint az elbocsájtott betegek 12-17 %-a jelzett mellékhatást a változtatott kezelés miatt.

1 000 egymást követő elbocsátást vizsgáltak meg (1-45 napos periódus). 3 jól képzett klinikai gyógyszerész végzett átfogó vizsgálatot a feltételezett gyógyszerhatással összefüggő mellékhatások kiderítésére az elbocsátást követő 45 napos periódus alatt.

Ha az elbocsátó intézetben, vagy az SBO-n a beteg újból megjelent és ez összefüggésbe hozható volt gyógyszer-mellékhatással, részt vett a tanulmányban. Az esetek elemzésére a klinikai gyógyszerészek által regisztrált feltételezhető mellékhatás szolgált. Ezeket összevetették a beteg kórlapjában regisztrált leletekkel.

Az alkalmazott gyógyszerelést a 2012-es Beers kritériumok a Potenciálisan Nem Megfelelő Gyógyszerelés Idős Betegek részére szempontjai szerint mérlegelték. Ez 3 kategóriát határoz meg: 1./ Potenciálisan kerülendő idősek esetén; 2./ A hatás túlzott, ezért nagyon megfontolandó idősek esetén; 3./ Megfontolással alkalmazhatók időseknek.

Feltételezés: Összefügghet-e gyógyszer-hatással?, az időpont, a súlyosság és a megoldás alapján. Megelőzhető: ha tévedésből történt az alkalmazás:megelőzhető, valószínűleg megelőzhető, valószínűleg nem megelőzhető, biztosan nem megelőzhető kategóriákat különböztettek meg.

Súlyosság szerint: Kissé súlyos, súlyos, életveszélyes, fatális. Kissé súlyos: kiütések, obstipáció; Súlyos: elesés, orthostsasis, GI vérzés; Életveszélyes: veseelégtelenség hyperkali-aemiával, thromboemboliás következmények.

Laboreltérések: 1 nap, több, mint egy nap, tartós, halálos kimenetel;

Az 1 000 elbocsátott betegből 73-et 1x, 119-et több alkalommal bocsátottak el a kórházból; Átlagéletkor: 78.8+-7,1 év, 1:1 nő/ffi; Az első 45 nap során az esetek 73 %-ában találtak mellékhatást. A mellékhatások több, mint fele az első 14 napban fordult elő.

24 % súlyos, vagy életveszélyes volt. Halálos mellékhatás nem fordult elő. Laboreltérés 18 %-ban, ezek 60 %-a több mint egy napig fennállt. Szédülés és elesés miatti sérülés 2 esetben fordult elő cardiovascularis gyógyszer elhagyás miatt.

GI mellékhatás volt a leggyakoribb (diarrhoea, obstipació, hasi fájdalom); Ezt követte az elektroliteltérések (hyper-, hypokaliaemia, veseelégtelenség fokozódás (cardiovascularis kezelés, diureticumok alkalmazása, anticoagulánsok);

A mellékhatásokért a rossz gyógyszer-választás, vagy a rossz dózisválasztás volt felelőssé tehető. A posthospitalizációs szindróma manapság általánossá váló nagy rizikó; mely az idősek biztonsága szempontjából nagyon kritikus.

A fokozott monitorozás az orvos, a nővér, a gyógyszerész részére elengedhetetlen a poszthospitalizációs periódusban. Az educatios erőfeszítések szintén nagyon előkelő helyen állnak a mellékhatások megelőzése terén. Az e-kórrajz, laborleletek ellenőrzése, klinikai feljegyzések, telefonértesítések is segítenek.

Vél: A tanulmány erőssége, hogy objektivizálni próbál egy nagyon fontos problémát: az elbocsátott, megváltoztatott gyógyszerelésű betegek mellékhatás gondjait. Gyengéje, hogy nem multicentrikus és nem random választott betegekkel történt a vizsgálat, mely nagymértékben módosíthatja a fenti leleteket.

                                                                                  Ref.:dr Bakó Gy.