BEJELENTKEZÉS

 

  • Agreement Between Self-Reported and General Practitioner-Reported Chronic Conditions Among Multimorbid Patients in Primary Care
    Results of the Multicare Cohort Study
    Heike Hansen, Ingmar Schäfer, Gerhard Schön, Steffi Riedel-Heller, Jochen Gensichen, Siegfried Weyerer, Juliana J Petersen, Hans-Helmut König, Horst Bickel, Angela Fuchs, Susanne Höfels, Birgitt Wiese, Karl Wegscheider, Hendrik van den Bussche, Martin Scherer
    BMC Fam Pract. 2014;15(39)

    A jövőben egyre több multimorbid, idős betegre kell számítanunk. A multimorbiditás egyik definició szerint 2, másik szerint több mint 2 betegség esetén áll fenn. Különböző szerzők 3,5-98,5 % közé teszik az 65+ évesek multimorbiditásának prevalenciáját. A pontosabb érték ismerete azért fontos, hogy elkészülhessenek az eü. gyakorlat számára ma még hiányzó klinikai guideline-ok. Ebben a tanulmányban a beteg és a kezelőorvo-sa által ismert adatok közötti összefüggést és eltérést vizsgálták. Multicentricus, prospectiv, cohort tanulmányt folytattak 3189, 65-85 éves multimorbid beteggel 158 német praxis bevonásával. Az adatbázisban a családorvosok adatait és a betegek kérdőíven felmért adatait elemezték. Multimorbiditás: 3, vagy több betegség egy előre elkészített 32-es listából; A dementia kizáró kritérium volt.Adataikat nem, életkor, iskolai végzettség, pénzügyi helyzet, betegségszám, depresz-szió megléte, egészséggel kapcsolatos életminőség, nővéri segítség igénye szerint bontották. Statisztikai elemzést IBM SPSS 19-es verziójával végezték.

    Különbségek: A legnagyobb mértékű különbségek az orvos és a beteg jelentése között:

            Szédülés:        O 7,7 %/ B 35 %;

            Látásromlás:   18,9 %/ 44 %;

            Arthrosis:       43,3 %/ 66,5 %;

            Neuropathia:  14,7 %/ 35,6%

    Egyezőségek:

            Hypertonia     >80%;

            DM:                >80%;

            Osteoporozis: 74%;

            Pajzsmirigy betegség: 73%;

            Daganatok:     66%;

            Szívritmuszavarok: 64 %;

    Az idős nők esetében a betegségeik ismerete és annak prezentálása meghaladta a férfiakét. Az életkorral a szívelégtelenség, veseelégtelenség BPH, HT, ritmuszavarok, hypercholesterin-aemia beismerése fokozódott; A közép és felsőfokú végzettséggel rendelkezők között több volt a pozitív egyezőség az orvossal, mint az alapfokú végzettségűek esetében. A család jövedelmével párhuzamosan több egyezőség volt az asthma, DM, stroke esetében; A potenciálisan depressiós betegek esetében az orvosi dg-okkal való egyezőség csökkent. A szociális/nővéri segítség igénybevétele az ischamiás agyi károsodások, stroke, szívelégtelenség esetében mutatott a legjobb egyezőséget.

    Eredményeik azt mutatják, hogy az önbevallásos és az orvos által rögzített chronicus betegségek közötti egyezés a betegség típusától és beteg „jellemzőitől” függött. A DM, MI és a HT közötti jó összefüggés nem meglepő, mert a betegek rendszeresen megjelennek orvosuknál ellenőrzésen, gyógyszerfelírás céljából.

    A kevésbé jó egyezés magyarázható a kisebb esetszámmal (stroke, lacunaris agyi károsodás, ISZB,), a rendszeres ellenőrzés nem előírt szükségszerű-ségével. A betegek kevésbé súlyosnak ítélték meg ezeket az állapotokat. A szívelégtelenség esetén nehéz a beteg számára jó értékelést, magyarázatot adni a betegség természetéről. A daganatos betegségek esetén a betegek igyekeznek „nyugvó daganatként” kezelni állapotukat, ezért nem szívesen nyilatkoznak róla. Nőgyógyászati problémák esetén úgy vélik, ez a specialistájuk (nőgyógyásza) és az ő ügyük, nem tartozik senki másra, még a családorvosra sem.

    Konklúziók:

    • Az adatok tükrözik az alapellátás realitását.
    • Az orvosok a mérhatő paraméterekre, képalkotók adataikra támaszkodnak: DM, HT, daganatok stb.;
    • A betegeknek a szubjektív panaszok a döntőek: szédülés, látásromlás,stb. (a dg. megállapítása ezeknél nehezebb);
    • Nehezen magyarázható a rosszabb egyezés daganatok esetén a jobb anyagi helyzettel, ellentétben a strokkal ilyen esetekben.
    • A szerzők remélik, hogy munkájuk segíti a klinikai irányelvek kialakítását multimorbid idős betegek számára.

    Vél: Ez a közlemény egy ennél sokkal összetettebb tanulmány részeredményét mutatja. A teljes vizsgálat 158 német praxis adatait dolgozza fel különböző szempontokból. Hátránya, hogy városi populáció adatait vették figyelembe, a ritkábban lakott területek lakosságára a fenti adatok teljes biztonsággal nem érvényesek.

                                                                           Referens: dr Bakó Gyula